2009. április 9., csütörtök

42 óra - kompromisszumok nélkül?

Kedd reggel, mikor felébredtem az íróasztalom lapján, szembesülnöm kellett azzal, hogy hátravan a pályázati munkám kétharmada, valamint azzal, hogy holnap nagydoga. Ezért fájó szívvel, de el kellett mennem délután a portásnéni és vele együtt a zongora kulcsa mellett is, hogy hazajöjjek és nekiessek a képregénynek. Úgy terveztem, hogy ha még böjt miatt gyónni is megyek, kész leszek reggel háromra, utána négyig színezés meg ragasztás, hatig kémia, utána pedig már készülni kell a suliba. (Imádok tervezgetni. Ha baromira nincs kedvem az adott dologhoz, akkor általában több idő megy el vele, mint a kivitelezéssel.)
Miután fél hatkor beírtam ide az előző bejegyzést, a szemhéjam győzött és elvágódtam a billentyűzeten három másodperc alatt álomba zuhanva, de tizenöt perc múlva fölébresztve. Amikor közöltem az ősökkel, hogy föcióra után fél óra alatt letudom a színezést meg a ragasztást, ki lettem röhögve, és duzzogva otthon maradtam befejezni a képregényt. Aztán kiderült, hogy tényleg ennyire nincsen időérzékem, mert délután egykor raktam csak be a szkennerbe az elkészült, színes, összevisszaragasztgatott A2-es lapot. (Poén lett volna, ha elmegyek a suliba és írok egy kritikán aluli nagydogát, plusz föci után négy órán át a szülői váróban bőszen színezgetek, lekésve ezzel kábé öt vonatot Győrbe.)
Délután 3/4 kettőkor a menzán még úgy éreztem, olyan álmos vagyok hogy bármikor belefulladhatok a levesembe, de a nap hátralévő részében megint átváltottam Duracelnyusziba. Élmény volt hat embertől hat különböző választ kapni arra kérdésre, hogy "Elnézést, merre van a Liezen-Mayer utca?" Valaki szerint egy köpésre az állomástól, de volt aki úgy tudta hogy "kint van a halálba'" és azt tanácsolta hogy ha gyalog megyünk, álljunk meg egy ásványvízre és egy szendvicsre. (Pedig kíváncsi lettem volna, mikor találunk oda Andival még néhány emberke megkérdezésével, de negyed ötkor értünk jött kocsival a kétszemélyes felmentő sereg.)
A 42 órás* ébrenlétnek a következményét Andinak és Irénának kellett elszenvedniük, akik szerint Richter-skálával mérhető erősséggel horkoltam. Az volt a vicces, hogy még én is hallottam, és kérdeztem is magamban hogy hátezmegki. De szerencsére meghúzkodták a nagylábujjam és könyörögtek hogy forduljak hasra - majd legközelebb ezzel fogom zsarolni a szobatársaimat :) Hason még nem tudok - az már haladó szint - de nem is igyekszem (elég ciki lenne leendő vörös hajú/zöld szemű/kopasz/törpe/multimilliomos csokigyárigazgató férjemet túlszárnyalni.)

___________________
*Actually 41,5 ha levonjuk a negyed órát reggel, és a további negyed órát a vonaton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)