2009. október 22., csütörtök

MemoLife 40+

Hasonló élményben volt részem, mint mikor a Maricc szeptember valahányadikán kiszállt a metróból.
Ugrok le a fél nyolcasról este Rákoson, "olyan szokatlanul könnyed vagyok és szabad"-- hol a táskám???
Fenn hagytam a buszon! És most itt állok a tarisznyámmal meg a Bűn és bűnhődéssel a kezemben a sötétben, hát akkor már megvárom míg megfordul a busz, gondoltam. Gesagt, getan. A táska viszont nem volt a buszon. J. S. Bach (a kedvenc sofőr) (az egyik) még ki is szállt és együtt kerestük.
- Nem hagyta véletlenül a pályaudvaron?
- Én? Nem.... - DE!
Persze hogy otthagytam a Lackneron - pedig általában úgy ülök le hogy a hátizsák pántját a bokám köré tekerem, és ha nálam van a gitár akkor a tokjának a pántját meg a karomra.. Hát most nem tekertem.
Úgyhogy másnap Tesco-s szatyorral mentem suliba. A volános sofőrök az infóspultnál ott röhögtek hogy "Mi van ebbe, tégla?" meg hogy el tudják képzelni mennyit tanultam mára..
Ősök meg megint csóválták a fejüket (hangeffektekkel) hogy nem koncenrálok - bezzeg ha a Dosztojevszkijről kérdeznek simán össze tudom nekik foglalni az utóbbi 30 oldalt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)