A legutóbbi filóelőadás ráébresztett arra, hogy tul.képp 10 éve egyfolytában mikroszociológiai felméréseket csinálok, csak eddig nem tudtam róla. Magyarul: figyelek és általánosítok, mint mindenki más.. Lassan 4 hónapja szociologizálom a Budapestet mikró (elváló igekötő, érrrted-- jajderossz), úgyhogy gondoltam az egyik jellegzetes pesti állatfajt, az ellenőrt csoportosítom.
1.) A humánus-jóvátevő
Egymaga szeretné lerombolni a tévhitet, miszerint az ellenőr akadékoskodó és szívtelen lény. Szavai nincsenek összhangban a tetteivel. Sajnálja az egyszeri állampolgárt, de hát nincs más választása, szánakozva széttárja karszalagos kezeit. Tavaly pölö megközelítőleg 40 forint veszteséget okoztam a Vállalatnak (a szakaszjegy ennyivel olcsóbb a sima vonaljegynél, s ezt lyukasztottam a buszon), és mert látja hogy olyan lassú vagyok hogy nem lehetek rutinbliccelő, jogos a csekk. Miközben írja, a szegény vidéki kislány anyukájává változik: másik kezével a vállamon magyarázza, hogy vegyek mától egy bérletet, és mutassam be az Akácfán 8 napon belül és akkor megúszom feleannyiból. Millyenkedves...
"Elég a legolcsóbb bérlet is, például a kéthetes diák (olyan olcsó hogy nem is létezik - a szerk.), és akkor nem kell befizetni a tizenkettőt, nyugi..."
Alfaja a tekintélyre hivatkozó, aki
a Kálvin tér kijáratánál nyakbehúzva mutogat a háta mögött látványosan
nemfigyelő rendőrökre. Vagy a látványosan nemlétező kollégákra. "Á nem lehet, figyelj muszáj megírnom, ott áll a főnök a másiknál..."
2.) A marcona arcú munkamániás
Ő az, aki fáradhatatlanul, gúvadt szemmel forog a fel(-nem-)mutatott bérletek után. Ijesztő megjelenése olykor sorbanállást vált ki a jegypénztárnál.
Pályakezdőként, ha még nincs marcona arca, inkább lelkes kaméleon: amikor kikanyarodunk a megállóból és a tornacipős rockercsajszi előhúzza a karszalagot, már késő.
3.) A tehetetlen-fontoskodó
"Jó, akkor most addig nem fog kinyílni az ajtó, ameddig nem mutat fel önként egy igazolványt!!" Csórikám azt hitte, hogy ez után a mondat után nem akarja majd meglincselni a többi 200 ember a hetesen a reggeli csúcsban. Egy kopasz, tetkós arc már indult is előre a sofőrhöz, hogy saját maga nyomja meg az ajtónyitót a műszerfalon. Ő nyert, mi megszöktünk. A tehetetlenség "szarházi majmoook"-ja visszhangzott utánunk a Rákóczi úton.
4.) Az ijesztgető-zárayvámosi
Ha bliccelésről van szó, csak a felszínen nagy ám a szám, de késésben voltam és úgy döntöttem, mélyre megyek (=metrózom), hátha sikerül a vegyülés. Lejárt papírfecnimmel elhaladva a kolléga mellett hirtelen megüti a fülem egy határozott és hangos "ÁLL...!" A bélperisztaltikám engedelmesen leáll, rajtakapott rosszgyerekként behúzott nyakkal hátrafordulok. Ekkor jut el a tudatomig a folytatás: "...maimban téged látlak, két karomba téged zárlak..."
