OKTV - DAF II. 1

Azt hittem, szét fogom majd rágni a tollamat miközbe írom.
"Ha rosszat ikszelek be, semmi nem lesz.
De ha ezt tizenötször csinálom meg, nem küldik tovább.
És ha nem küldik tovább, nem jutok be még a második fordulóba se.
És ha oda nem jutok be, akkor a döntőbe se.
És ha nem kerülök döntőbe, nem kapok többletpontokat.
És ha nem kapok többletpontokat, nem lesz meg a 430 pont.
És ha nincs meg a 430, nem vesznek fel a szabadbölcsészetre.
És akkor majd ott fogok állni a semmi közepén az esőben (majd valami nyálas lassú szám fog menni a háttérben), munka és végzettség nélkül. *
Buuuhuuhuuuuuu!"
De mint mondtam, nem így volt.
A tesztfeladat kész volt egy óra alatt, és a hátralévő fél órában annyit unatkoztam, mint az elmúlt 10 év alatt együttvéve.
Megszámoltam a fogasokat (15). A farudakat (30). A faliújságból hiányzó pálcikákat (3/10). A látható kéményeket kint (mindig más). Még 25 perc!
Aludtam a padon. Föl is riadtam hogy jesszus, már biztos rég írják a fogalmazást - de csak 5 perc telt el! Wáááá..
Aztán ragyogó ötletem támadt: beveszek egy Strepsilst! és átadom magam a szétolvadó citromos ragacs gyönyöreinek. És mihelyst bevettem a számba a Strepsilst, rögtön le is nyeltem-- WÁÁÁÁÁ!!!!! ilyen nincs!! Nem szabadott röhögni, de 5 perc után nem is tudtam volna, mert az a rohadt Strepsils úgy gondolta, hogy ő most itten keresztbefordul, és megszivat egy kicsit. Én meg persze vágtam a pofákat, zöldeslilás fejeket, és valóságos mannaként tömtem magamba azt a két szem telekrékert amit Judit hátraadott.
10 perc szünet, fogalmazás, Rumci visszaadja nekem a bicskámat amivel felnyitotta a feladatlapokat, sorba tűnnek el az emberek, a mellettem ülőknek 3x annyi van a lapján mint nekem.. Pont kitöltöm a 90 percet, jól odamondogatok a feladatban szereplő apukának, aztán szótárpakolás Krisztivel (a fiúk fogadjunk direkt összecsapták 40 perc alatt csakhogy ne kelljen szótárt cipelni :))
Hazaérek, magamba döntöm azt a 6 gyógyszert, aztán rakkenroll egész mostanáig - még nem tom megyek-e holnap dokihoz.

______
* Nemmintha egyébként ez nem történhetne meg. Ádám szerint az első mondatom az első munkahelyemen egy szabadbölcsészdiplomával a következő lenne: "Adhatom krumplival?"

"Mindenki egyéniség! - Én nem!"

Annyiszor olvasni hasonló körülírásokat: "..a világon az első fekete bőrű nő, akit rabbivá avattak és pünkösdista családban nőtt fel" Valószínűleg ha nem írta volna oda, hogy fekete bőrű, akkor csak kb a negyedik helyen állna, vagy ha a nőt nem írja oda, csak huszadik, és így már nem hangzik jól. Ügyes trükk, addig szűkíteni a halmazokat, ameddig tényleg már csak te vagy benne. Tehát, nagy eséllyel én vagyok...

... az első katolikus nem-koleszos falusi nő a világon, aki tavaly ott volt EKOSZ-on
... az első, (akkor még) kiskorú zeneiskolás a világon, aki kezet fogott Szájer Józseffel
... az első evangélikus-gimnazista bejáró a világon, akinek Alcatel márkájú volt az első telefonja
... az első fehérkun származású barna szemű Berzsenyis a világon, aki a Judit nénihez jár matekkorepre
... az első magyarországi német falusi barna hajú nő a világon, aki itthon ismerte meg Ashton Shepherd zenéjét
... az első fiatalkorú katolikus magyar nő a világon, aki 1 percnél több ideig tartózkodott az utcán zokniban Bécsben
... az első fehér bőrű zenetáboros magyar nő a világon, akinek egy nővére van, kedvenc színe a zöld és még mindig nem bérmálkozott
STB

Önbizalom és önelfogadás-növelő hatású is. Ha csinálsz egy ilyen listát és időnként bővíted, később amikor úgy érzed hogy csak egy vagy a sok közül, vedd elő a fiókból és büszkén veregesd magad vállon: "Hát igen, ezt csak én tudom magamról elmondani az egész világon! Az egész világon, ötmilliárd közül! Teljesítmény a köbön!" (Extra tipp: írd bele valamelyik elemét az önéletrajzodba! A munkaadók biztosan értékelni fogják és úgy gondolják majd, hogy te vagy a főnyeremény és elengedhetetlen vagy a számukra.)