Ha valaki azt mondja nekem öt éve, hogy rákosi népviseletben fogok énekelni emberek előtt, komolyan képenröhögöm.
A köténnyel pár percig szarakodtam amíg rájöttem hogy nem fűző vagyis nem kell körbetekerni magamon... A kis harmadikasok gyorsabbak voltak nálam. Legutóbbi versenyen, január végén csak kívülállóként néztem, ahogyan bejön egy csapat alsós kiscsaj, átveszik a Hannah Montanás pulcsikat meg Hello Kitty-s táskákat meg a csőgatyákat, és távozik egy komplett népdalkör. Az átváltozás nálam annyiból állt, hogy a szakadt szoknyámat lecseréltem egy kevésbé szakadtra. De utána kaptam egy mailt a szervezőktől, ahonnan kiderült hogy talán mellőznöm kéne a kockás inget - ezért hát a kötény, meg a veres szoknya, meg a többi. Kölcsönbe persze, itthon csak nagyon osztrák népi cuccok voltak. Bírtam egyébként a ruhát, tetszett az egyszerű mintája. Bár szerintem inkább fülelni kéne népdalversenyen, nem nézni (legalább pontlevonás nem járt a múltkoriért, szóval egy szavam se lehet).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)