bőgőzés, brúgózás, szájbőgőzés.
a nem zenész cigányok énekelt és pergetett (→ pergetés) táncdalainak jellegzetes vokális ritmuskísérete. Egyszerűbb fajtái a vonószenekari kontrakíséretek analógiái. Öblös szájüreggel – olykor kézzel is rezonátort képezve – puffogó explozívákkal, berregő tremulánsokkal, morgó-búgó torok- és orrhangokkal a → düvőnek és → esztamnak megfelelő kíséreteket hoznak létre. Dobpergésszerű, de hangszínekben is igen gazdag, változatos ritmikájú, gyakran hangmagasságokban is változó. A szájbőgőzés bonyolultabb – a vonószenekari analógiától független – fajtáinál rögtönzött, ritmikusan pattogó, értelmetlen szótagokban az emberi hangok igen széles skálája érvényesül a különböző fajtájú és dinamikájú explozíváktól az orr- és torokhangokon keresztül a csettintő hangokig.
/Magyar Néprajzi Lexikon/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)