a kis rohadék...

Van a táskámban egy körte, ami már kb október óta elvan a külső fachban mint a befőtt.. illetve rothad. De félek kivenni, undorító lehet. Persze tudom hogy minél tovább marad bent, annál szarabb lesz a helyzet és annál nagyobb az esélye annak hogy a számológépem, melyet gondolom már belepett a dzsuva, el fog romlani. Hm, ez valahogy tükrözi a hozzáállásomat, meg hogy sokmindent szőnyeg alá söprök (és igyekszem nem pofára esni a buckákban..). Otthagyom a lelkiismeretemben -vagy hol?- azt, ami romlásnak indult, és később félek hozzányúlni. Pedig tudom, hogy minél tovább halogatok valamit, annál büdösebb az ügy és egyre több mindenre van kihatással. Inkább más utat keresek, mintsemhogy direkt akadályozzam meg a bomlást (már október óta írásban számolok margóra, koszinusz-félékhez "ezerbocsinehari-izéé-öööö-nembajhaeztegykicsitkölcsönveszemm" módszerrel csórok számgépet. (Olykor még előny is származhat az ilyesmikből: legutóbb Mr W-től kértem "calc..calt..carl...No I'm okay thanks..cal-cu-la-tor"-t de nem emiatt hagytam benne a körtét a táskámban.) Pedig lehet hogy nem lenne akkora tragédia, ha kivenném. Orrcsipesszel felszerelkezve, vagy nemtudomén. (Három élőlény van amitől sikítórohamot kapok és ebből kettővel tuti szembetalálkoznék..)
UPDATE: külső kényszerre a körte (sic...) engedelmesen távozott, 3m magasról való kirázás által.

a tág lelkiismeret jellemzõi

DSD Pilot vizsga vázlatát írom, jó 12 órája. Fél oldalnál tartok.
Méghogy én, következetlen?! Jóvanna, itt hallgatom a Blankától kapott zenét. Najó, éneklem is. És??? Méghogy nem gondolok a jövőre meg a következményeire - már előre készülök a 2011-es felvételimre, khikhérem magamnak...!
Térjünk vissza a nők helyzetére. Hm, inkább említsük meg a férfiakét is, hogy örüljön holnap a vizsgáztató hapsi. A Spielhózniban van is róla pár sor - meg még van benne 70 oldal amit halaszthatatlanul el kell olvasnom. Igen, kell. Mert kapcsolódik az aktuális lelkiállapotomhoz, azéééé. És az én kis lelkemnek szüksége van egy kis ápolásra. Jaj de nagyon sajnálom magam, én kis szegény melankolikus típus - apropó, Ole Hallesby könyvében van is ennek a jellemtípus hibáinak a orvoslására megoldás! Olvassuk el!... Aztán ha már itt van a kezemben, elolvasom a flegmatikus, a szangvinikus meg a kolerikus típus erényeinek és hibáinak összehasonlítását is. Aztán negyvenkettedszer is megnézem, hogy januárban lesz-e nyíltnap a bölcsészkaron. Meg még elolvasom a tesóm blogját is. Bizonyos értelemben mindenki a tesóm, szal találomra továbbkattintok és olvasok...
Jó, mosmá télleg kihúzom a netzsinórt. Ennél a pontnál tartottam kb 6 sornál. Az eddigi kínkeserves munkába és önsajnálatba belefáradva dobolok az íróasztalon. Aztán beugrik egy dallamrészlet. Még egybe is illik a groove-val. Nem telik el 5 perc és azon kapom magam hogy "full zenekarral" (könyök, csukló, csettintés, basszus, szólam) nyomom az asztallapon - bakker, ezt a dolgot nem lehet valahogy néha kihúzni a konnektorból?!... Holnap meg még matekdoga. Illetve már ma, egészpontosan 5 óra 45 perc múlva. Ötösre kéne írni, mert akkor összejön a 4,6 félévkor, vagyis ötös, ami beleszámít mittudoménhova, és ha nem lesz elég pontom, akkor megintcsak kint fogok állni az esőben egzisztenciátlanul, és akkor majd a magunkfajtákról fognak Pilotvázlatot írni az eljövendő generációk.