Van a táskámban egy körte, ami már kb október óta elvan a külső fachban mint a befőtt.. illetve rothad. De félek kivenni, undorító lehet. Persze tudom hogy minél tovább marad bent, annál szarabb lesz a helyzet és annál nagyobb az esélye annak hogy a számológépem, melyet gondolom már belepett a dzsuva, el fog romlani. Hm, ez valahogy tükrözi a hozzáállásomat, meg hogy sokmindent szőnyeg alá söprök (és igyekszem nem pofára esni a buckákban..). Otthagyom a lelkiismeretemben -vagy hol?- azt, ami romlásnak indult, és később félek hozzányúlni. Pedig tudom, hogy minél tovább halogatok valamit, annál büdösebb az ügy és egyre több mindenre van kihatással. Inkább más utat keresek, mintsemhogy direkt akadályozzam meg a bomlást (már október óta írásban számolok margóra, koszinusz-félékhez "ezerbocsinehari-izéé-öööö-nembajhaeztegykicsitkölcsönveszemm" módszerrel csórok számgépet. (Olykor még előny is származhat az ilyesmikből: legutóbb Mr W-től kértem "calc..calt..carl...No I'm okay thanks..cal-cu-la-tor"-t de nem emiatt hagytam benne a körtét a táskámban.) Pedig lehet hogy nem lenne akkora tragédia, ha kivenném. Orrcsipesszel felszerelkezve, vagy nemtudomén. (Három élőlény van amitől sikítórohamot kapok és ebből kettővel tuti szembetalálkoznék..)
UPDATE: külső kényszerre a körte (sic...) engedelmesen távozott, 3m magasról való kirázás által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)