2010. október 23., szombat

in progress

Két rétegen alább nemigen adtam a héten az öltözködést, sok teát ittam és ötször jártam pisilni, sőt a zongoránál azon kaptam magam hogy néha akár 4 dologra (jobbkéz-balkéz-basszuskulcs-pislogás) is tudok figyelni.
Lehet hogy a végén kiderül hogy mégiscsak nőből vagyok...?
Következő szint:
- övet jobbra befűzni
- először slicc aztán gomb
- pohárből inni üveg helyett
- tálból chipsezni zacskó helyett
- lótusz-ülés

Haladó szint:
- rászokni a pizsama/hálóing használatára
- hőemelkedést nemészrevenni, 38 fokossal vigyorogni
- shoppingolást megszeretni

2010. augusztus 20., péntek

esõvíz, kanállal

Még egy bő hét, amit érdemes lenne visszanézni full HD-ban - hangulatot meg inkább meg se kísérlek visszaadni.
Hangtöredékek, amiket itt hallottam először: szüttyög az ázott talaj a meztelen talp alatt, lavór víz amely a parázson szisszen, benzinmotor hangja ahogy veszít a sár ellen, 5:13 perckor az első madár, vagy a Somló Volán sofőrjének hanglejtése ahogy ránéz a térdigsáros gumicsizmádra: hölgyem, ugye ezt ön sem gondolja komolyan...
Új képek, úgymint: pókháló harmatcseppekkel; forró mályvacukor a ropogóstól az égettig; ocsmány zöld polifoam fél ötkor reggel még kifejezetten jó színű; ronda szürke felhők felett szép kék az ég; szép szürke felhők felett ronda kék az ég; foltos lepke pödörnyelvvel a VOLT-os karszalagomat eszi.
Ami pedig a tortát illeti, mély és őszinte megértéssel szedtem magamnak belőle a merőkanállal.

2010. május 16., vasárnap

Master Card hatás...

... Mörbischre biciklizni kőszegi-Szélrózsás dzsekiben ("Hol a határ?")
... dogát írni ötöslottós tollal ("Hiszünk a szerencsében")

2010. április 5., hétfő

abszolút összetartás

Zsúfolt díszteremben hallgatod a jazz-szakosokat zongorázni, melletted egy békéscsabai srác, előtted aszódiak nyújtogatják a nyakukat a bal oldalt ülő fasoriak felé, akik az első sorban ülő bonyhádiakat nézegetik... Lényeg hogy teltház, senki sem ismer senkit erre valakinek megcsörren a telefonja - és a tömeg egyszerre kezd köhögni.

2010. április 2., péntek

2010. március 28., vasárnap

2010. február 25., csütörtök

Metamorphosis

Ha valaki azt mondja nekem öt éve, hogy rákosi népviseletben fogok énekelni emberek előtt, komolyan képenröhögöm.
A köténnyel pár percig szarakodtam amíg rájöttem hogy nem fűző vagyis nem kell körbetekerni magamon... A kis harmadikasok gyorsabbak voltak nálam. Legutóbbi versenyen, január végén csak kívülállóként néztem, ahogyan bejön egy csapat alsós kiscsaj, átveszik a Hannah Montanás pulcsikat meg Hello Kitty-s táskákat meg a csőgatyákat, és távozik egy komplett népdalkör. Az átváltozás nálam annyiból állt, hogy a szakadt szoknyámat lecseréltem egy kevésbé szakadtra. De utána kaptam egy mailt a szervezőktől, ahonnan kiderült hogy talán mellőznöm kéne a kockás inget - ezért hát a kötény, meg a veres szoknya, meg a többi. Kölcsönbe persze, itthon csak nagyon osztrák népi cuccok voltak. Bírtam egyébként a ruhát, tetszett az egyszerű mintája. Bár szerintem inkább fülelni kéne népdalversenyen, nem nézni (legalább pontlevonás nem járt a múltkoriért, szóval egy szavam se lehet).

2010. február 8., hétfő

Madách pedig forog a sírjában

Hatodik óra, úgy könyököl mindenki hogy már szélesebb az arc mint hosszú.
- Lucifer mondta: a gép forrong, az alkotó pihen--
- Tanárnő, kimehetek pisilni??? - vág közbe R, összefoglalva követeléseinket.
Szelektív hallásom eredménye pedig itt olvasható:
"A gép forrong, az alkotó pisil"

2010. január 20., szerda

Piramis

Maradjunk barátok
- legyintettem magamban, rövid következtetés után. Épp zöldre váltott a lámpa - ácsi, mi az hogy maradjunk? Talán eddig azok voltunk? Először inkább
barátoknak kell lennünk,
azután majd maradhatunk... Hűha, még így is elég ijesztőnek hangzik.. Kell? Semmi sem kényszer, nem erőszak a disznótor - jobban tetszene tehát feltételesben:
Barátoknak kéne lennünk.
Igen, valóban - de nem megy ez csettintésre. Ez khérem egy folyamat, sok-sok minőségi idő szükséges hozzá, nem lesz csak úgy a semmiből barátság, vagyis
barátokká válnunk kéne.
Kicsit határozatlan ez így még mindig. Mintha nem gondoltam volna át rendesen, és egy teendőlista pontjait írnám: "barátokká kéne válni, fogkrémet kéne venni, macskát kéne etetni"...
Jó lenne, ha barátokká válnánk.
Ez biztos? Mindenkinek jó lenne? Nem tudhatom, én mindenesetre így gondolom;
szerintem jó lenne, ha barátokká válnánk.

Jó béna mondatot kaptam, mi? Úgy hangzik, mint egy rossz tankönyvfordítás. Pedig szerintem ugyanannyi idő megtervezni egy ilyet, mint kimondani az első gondolatot és utána magyarázkodni fél napig. Csak gondolom ez a kommunikáció lényege, semmi izgalmas nem lenne ha négyóránként szólnánk egymáshoz.
Meg kéne már tanulnom beszélni vagy mi...