Fireproof [2008] - 5/10
/Természetesen magyarul muszáj volt semmitmondó címet adni neki, így hivatalosan nem Tűzálló, hanem Szerelempróba címen található meg. Már ha mindenképpen muszáj szinkronosan nézni./
30-as tűzoltó srác házassága megromlik, de hívő apjára hallgatva aláveti magát egy 40 napos "mentőakciónak", hátha sikerül rendbehozni a dolgokat, és mégse válnak el. Az apa saját kézzel írt könyvbe foglalja a recept (vagy inkább program) egyes lépéseit, amellyel fia fokozatosan közeledhet felesége felé, akit a megoldás felé vezető úton Istennel helyrejött kapcsolata segít.
A főhős a megtéréséig - azaz amíg ráébred, hogy képtelen a saját erejéből ezt végigcsinálni és ezért ezentúl Jézustól kér erőt - nagyon emberien viselkedik. Ismerős szituációkat láthatunk, ahol pofára esik, dacol és vívódik, pont mint mi - ez nagyon meg tudja könnyíteni az azonosulást. De a műsoridő második felétől kezdve a film valahogy már nem meri bevállalni, hogy esendőnek állítsa be a főhőst: Caleb szinte végig emberfeletti módon kitart célja mellett. Éppen csak annyi kételkedést enged meg a karakternek, hogy az események előrehaladjanak, vagy ami kell a minimális feszültséghez, hogy fenntartsa a figyelmet. Nincs idő feladni, bizonytalankodni, tökölni - mindjárt vége a 40 napnak. Kezd egyoldalúvá válni a dolog: a hős férj, aki mártír módjára küzd feleségéért ("azért a cédáért", mondhatná a néző, a perspektíva alapján).
Például, az egyik kísértős epizód: Caleb a neten hajókat nézeget (mert valami ilyesmi a vágyálma), mire előreugrik egy popup ablak. [A film ebben is túl óvatos: valószínűleg pornográf tartalom vagy szexpartnerkereső akar lenni, de csak egy botoxszájú agyonsminkelt nőfejet látunk valami szöveggel.] Hősünkön látszik, hogy nagyon vacillál, de aztán elhatározásra jut: oké, Uram - le a szenvedélyekkel! Majd egyszerűen fogja a számítógépet, kiráncigálja az udvarra és monitorostul-billentyűzetestül ripityára veri a bézbollütővel. Hát... Bibliailag tökkorrekt (bizony bizony mondom néktek: inkább internetkapcsolat nélkül a mennybe, mint szélessávval a pokolba - valami ilyesmi, nem? :)) és egy káros szokás leküzdésekor tényleg tökindokolt magatartás, ahol nem lenne elég csak megnyomni a jobbfölső sarokban az X-et vagy csak a rútert kivágni az ablakon - talán nem lenne túlzás az effajta szemkivájás-testrészlevágás akkor, hogyha Caleb pornófüggő lenne. Ez viszont a korábbi események alapján nagyonnincsen megalapozva. Hiába, a film kétharmadánál járva már csak nem lehet kihagyni némi hatásvadászatot.
Emellett - sajnos - még más elemek is rásegítenek az ideológiaszagra. Biztos a filmszakirány káros mellékhatása, de párhuzamot látok a termelési film (igen, volt ilyen műfaj is) szerkezete és a Fireproof között. Lebutítva: végy egy rendszerhű bölcset, egy gonoszt, meg egy kételkedő főhőst, aki hezitál, de végül a jó oldalra áll. Főleg attól a bizonyos második felétől, óhatatlanul is győz a filmben a szájbarágás. Oké, hogy a kereszténység - más kategóriák mellett - ideológia is, de nem lehetetlen olyan filmet csinálni, amelynek keresztény üzenete van, de mégsem bűzlik az ideológiától.
Megjegyezendő persze, hogy léteznek sokkal "büdösebb" keresztény filmek is. Sajnos! A hosszúra sikerült fikázás után hadd mondjam el azt is, hogy az alapötlet meg a cél, amiért készült, rohadt jó, nagyon tetszett a két hosszabb tűzoltós jelenet, a végepluszegycsavar szintén. Megnézni mindenképp érdemes, csak valahogy a "keresztény filmek"-re (eddig!) jellemző cukormázas hozzáállás zavar, hogy térj meg és minden frankó lesz. Bevallom, nekem is jól jött ez a film, valahogy jókor jött szembe (Mogyee jóvoltából - köszi! ;)), és talán addig a két óráig még el lehet siklani ezek fölött az apróságok fölött, amik miatt egész eddig nyavalyogtam. Úgyhogy kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy játszom itten a nagy ideológiakritikust, meg olyan dolgok miatt húzom le, amelyek máshol még sokkal durvábban megtalálhatóak. Ezek viszont sajnos olyan fajta elnézést/megértést kívánnak meg a nézőtől, amely elrettenthet egy "külsőst", vagy ellenérzést válthat ki belőle. Ehhez először azt kell eldönteni: kinek akarunk filmet csinálni - magunknak, vagy mindenkinek?
Teljesen egyetértek az "ideológiás", "keresztényfilmmel". Én se szeretem, a Fireproof (nekem valószínűleg szerencsém volt, mert Tűzálló házasságként láttam) is nagyon-nagyon rágta szájba a csöpögést.
VálaszTörlésMeg volt egyszer egy szörfözős: egy cápa leharapja a csaj karját, de ő azért is, és Jézusért és Jézussal és csöpp-csöpp és semmi hihetőség nem volt benne... Ha "magunknak" csinálunk filmet, akkor legalább olyat, amit mi élvezünk!
A másik hasonló, amitől kiráz a hideg, azok a Jézus-filmek, ahol Jézus mindig egy tejfelesszájú, hosszú hajú, édesen mosolygó, kék szemű pasas, semmi élet nincs benne, és az összes szereplő ájtatosan simul a ruhája ráncába. Miért nem lehet életszagúan bemutatni Jézust?
Úgyhogy egyetértek, na.
És tetszik a blogot, megcsillagoztam :)
Köszönöm a hozzászólást, meg a bizalmat. (Most vettem észre, nincs beállítva kommentfigyelő... Sajnos egyelőre nem írok gyakran, de majd szeretnék.)
TörlésÁtérzem, amit a Jézus-ábrázolásokról írsz, én sem láttam még olyat, ahol ne egy természetellenesen nyugodt, szimpatikus, europid férfi alakította volna őt. (Kivétel talán a Black Jesus-sorozat.)
Amúgy azóta Peter J. Leithart és Szabados Ádám cikkeiben olvastam hasonlót a témában, ajánlom:
http://www.firstthings.com/blogs/leithart/2015/09/why-evangelical-films-fail
http://divinity.szabadosadam.hu/?p=14328