böjtiidõszakdolgozat

avagy életem első (és remélem utolsó) & minden idők egyik szakdolgozata, és eddigi legtartalmasabb böjti időszaka, amely többet ért minden édességstoppnál. Köszönet

 - a norvégos szaktársaknak és Zsófinak, akiket ugráltattam fészbúkos dolgok és aláírások miatt

 - Mariccnak, aki takarított utánam
 - kiccsaládomnak, hogy lektoráltak és lelket ápoltak, ha kellett

 - a Közel zenekarnak a megértést, hogy most se buli, se próba

 - Istennek, többekközött hogy megszerettem vele nemcsak esetlegesen hanem rendszeresen dumálni, vitatkozni, merni, felvállalni

 - guglibácsi és wikinéni mellett helyett az online magyar szinonimaszótárnak, és

 - bármilyen ciki, a translate-nek, mert igenis nincs idő nagyszótárazni, mikor egy 300 ismeretlen szót tartalmazó academic szövegen (ahol minden sorban van egy -uous végű szó) kell átvergődni magam a kis nyelvvizsgátlan angolommal.

Új, váratlan élmények:

 - táblafilccel mindmapeket firkálni az ablakra és a tükörre

 - rendszeresen felkelni az első csörgésre (illetve csak a refrénre :) de arra igen)

 - ócsó lidlis fehércsoki orrvérzésig (Hogy mi ebben az új? A műanyag tejporíz felfedése után bekövetkező csömör.)

 - hangosan káromkodva borítólapot meg tartalomjegyzéket szerkeszteni -- éjjel háromkor, kézzel. (A Mindent mutat-gomb megnyomása hangos röhögésre adna okot.)

Új, paulocoelhói tanulságok:

 - többet ér egy olyan kijavított beadandó, ami tele van pirosozva, mint egy olyan, ahol a bekezdések szélén csak egyetlen hullámos vonal fut, mellette egy 18-as méretű "HÆ?"-val

 - a kaliforniai paprika kilós egységára fordítottan arányos a penész / odaszáradt türkizzöld permetszer előfordulási valószínűségével.

Biztos jelek, hogy megszakdolgozatultál:

 - minden lenyomott enter / elkészült félmondat után egy gyors Ctrl+S, tökmindegy hogy csak ímélt írsz vagy kommentelsz
 - dánul is olvasol szakirodalmat, úgy, hogy egy büdös szót sem beszélsz dánul, és jobban haladsz vele, mint némelyik angol szakszöveggel
(jó, ez így kicsit parasztvakítás, mert másfél év norvég után az írott dán kábé olyan, mint szlováknak a cseh, és mert az akadémiai dán valahogy sokkal kompaktabb, mint az akadémiai angol)

 - nem azért sírsz az Oroszlánkirályon, mert Mufasza meghalt, hanem mert a hiénák karakterábrázolása egyértelműen az etnikai kisebbségek ellen való gyűlöletbeszédet erősíti.

A kapkodásról csak annyit, hogy ennyire kreatív képaláírásokra maradt időm: 1. kép, 2. kép, 3. kép... Hát, nemmondom, hogy nem fostam, mert de, például amikor a négyórás leadáshoz képest úgy indultam el otthonról 14.40kor, hogy még nem volt absztraktom. A Budapesti Állat-és Növénykert kálvin téri részlegén (aka Copyguru) nyugodtam meg negyed és fél négy közt. Kedvencek:

 1.) tolakodó apuka: mindenáronazonnal akar fizetni, mert értsék meg, hát négykor leadás! (Mire kábé 4 youdontsay-tekintet rászegeződik; mintha mindenki más nem ezért lenne itt.)

 2.) mosolygós srác zsebretett kézzel: kedvesen érdeklődik, hogy lehet-e még szakdolgozatot köttetni. - Milyen határidővel? - Hát izé, mondjuk most.

 3.) ideges srác telefonnal a vállán: megkérdezi, hogy lehet-e azonnal szakdolgozatot köttetni. - Fél óra múlva tudunk nekikezdeni. - Értem... És arról nem tudnátok valami papírt adni, hogy már elkezdtétek bekötni???

(Csodálom a gondozók türelmét. Nyugodt és korrekt válaszaikért cserébe igazán ki lehetett bírni az amúgy nem túl kedves és enyhén szexista előítéletekkel bíró kiszolgálást.)

Szóval miután realizáltam, hogy a tény, hogy az absztraktom végül a Vörösmarty utca és a Deák tér között a kisföldalattin készült el, ezekhez a formákhoz képest pacikuki - már átlag vérnyomással pötyögtem be a fájlom végleges nevét sorbanállás közben a gépembe, és 15.45-kor egy hatalmas harminckettes vigyorral a fejemen átsétáltam a szemelő esőben az egyetemre, ahol még kényelmesen meg is tudtam írni a cédéket. Úgy 4 fele beesett még egy srác, aki strébernek nézett, hogy én még cédét is hoztam, mert hát neki még most kötik. Jóvangéza. Aztán jött a sztenderd laza duma. Picsába, lehet nem készül el.. Na nemgáz, max csúszok megint. Úgysem ér lófaszt se a diplomám. Meg hát, három napja nem aludtam, mosott szar vagyok. (Én meg három napja nem fürödtem, válaszoltam. De nem vette a lapot, zsibbasztott tovább. Pedig nem vicceltem.)

Aztán sorra kerültem, és mire észbekaptam, hogy kábé meg se néztem a borítóját, nemhogy bármilyen fotót vagy szelfit lőttem volna, már le is adtam, gyorsan jött-gyorsan ment. (Igazából egy olyan képtervem volt, hogy egy Kiskörút, meg rajta egy Tejfölterminátor-alakú csík a főépület felé. De végül nem is kellett rohanni, ugye.)

Végezetül hadd osszam meg veletek komoly (bár nyííílván játékon kívüli) empirikus kutatásaim eredményét: nemcsak a Disney-jófiúkról léteznek alsógatya-modelles képek... ;)