esõvíz, kanállal

Még egy bő hét, amit érdemes lenne visszanézni full HD-ban - hangulatot meg inkább meg se kísérlek visszaadni.
Hangtöredékek, amiket itt hallottam először: szüttyög az ázott talaj a meztelen talp alatt, lavór víz amely a parázson szisszen, benzinmotor hangja ahogy veszít a sár ellen, 5:13 perckor az első madár, vagy a Somló Volán sofőrjének hanglejtése ahogy ránéz a térdigsáros gumicsizmádra: hölgyem, ugye ezt ön sem gondolja komolyan...
Új képek, úgymint: pókháló harmatcseppekkel; forró mályvacukor a ropogóstól az égettig; ocsmány zöld polifoam fél ötkor reggel még kifejezetten jó színű; ronda szürke felhők felett szép kék az ég; szép szürke felhők felett ronda kék az ég; foltos lepke pödörnyelvvel a VOLT-os karszalagomat eszi.
Ami pedig a tortát illeti, mély és őszinte megértéssel szedtem magamnak belőle a merőkanállal.

Master Card hatás...

... Mörbischre biciklizni kőszegi-Szélrózsás dzsekiben ("Hol a határ?")
... dogát írni ötöslottós tollal ("Hiszünk a szerencsében")

abszolút összetartás

Zsúfolt díszteremben hallgatod a jazz-szakosokat zongorázni, melletted egy békéscsabai srác, előtted aszódiak nyújtogatják a nyakukat a bal oldalt ülő fasoriak felé, akik az első sorban ülő bonyhádiakat nézegetik... Lényeg hogy teltház, senki sem ismer senkit erre valakinek megcsörren a telefonja - és a tömeg egyszerre kezd köhögni.

abszolút telhetetlenség

Amikor bedobod a pókert csak azért mert neked rojálflös kell.

(F'lösleges...)

abszolút lustaság, október 25 óta

De fura, az órám a szobában mától már nem 64 percet siet hanem csak négyet...

Metamorphosis

Ha valaki azt mondja nekem öt éve, hogy rákosi népviseletben fogok énekelni emberek előtt, komolyan képenröhögöm.
A köténnyel pár percig szarakodtam amíg rájöttem hogy nem fűző vagyis nem kell körbetekerni magamon... A kis harmadikasok gyorsabbak voltak nálam. Legutóbbi versenyen, január végén csak kívülállóként néztem, ahogyan bejön egy csapat alsós kiscsaj, átveszik a Hannah Montanás pulcsikat meg Hello Kitty-s táskákat meg a csőgatyákat, és távozik egy komplett népdalkör. Az átváltozás nálam annyiból állt, hogy a szakadt szoknyámat lecseréltem egy kevésbé szakadtra. De utána kaptam egy mailt a szervezőktől, ahonnan kiderült hogy talán mellőznöm kéne a kockás inget - ezért hát a kötény, meg a veres szoknya, meg a többi. Kölcsönbe persze, itthon csak nagyon osztrák népi cuccok voltak. Bírtam egyébként a ruhát, tetszett az egyszerű mintája. Bár szerintem inkább fülelni kéne népdalversenyen, nem nézni (legalább pontlevonás nem járt a múltkoriért, szóval egy szavam se lehet).

Madách pedig forog a sírjában

Hatodik óra, úgy könyököl mindenki hogy már szélesebb az arc mint hosszú.
- Lucifer mondta: a gép forrong, az alkotó pihen--
- Tanárnő, kimehetek pisilni??? - vág közbe R, összefoglalva követeléseinket.
Szelektív hallásom eredménye pedig itt olvasható:

"A gép forrong, az alkotó pisil"

Piramis

Maradjunk barátok

- legyintettem magamban, rövid következtetés után. Épp zöldre váltott a lámpa - ácsi, mi az hogy maradjunk? Talán eddig azok voltunk? Először inkább

barátoknak kell lennünk,

azután majd maradhatunk... Hűha, még így is elég ijesztőnek hangzik.. Kell? Semmi sem kényszer, nem erőszak a disznótor - jobban tetszene tehát feltételesben:

Barátoknak kéne lennünk.

Igen, valóban - de nem megy ez csettintésre. Ez khérem egy folyamat, sok-sok minőségi idő szükséges hozzá, nem lesz csak úgy a semmiből barátság, vagyis

barátokká válnunk kéne.

Kicsit határozatlan ez így még mindig. Mintha nem gondoltam volna át rendesen, és egy teendőlista pontjait írnám: "barátokká kéne válni, fogkrémet kéne venni, macskát kéne etetni"...

Jó lenne, ha barátokká válnánk.

Ez biztos? Mindenkinek jó lenne? Nem tudhatom, én mindenesetre így gondolom;

szerintem jó lenne, ha barátokká válnánk.

Jó béna mondatot kaptam, mi? Úgy hangzik, mint egy rossz tankönyvfordítás. Pedig szerintem ugyanannyi idő megtervezni egy ilyet, mint kimondani az első gondolatot és utána magyarázkodni fél napig. Csak gondolom ez a kommunikáció lényege, semmi izgalmas nem lenne ha négyóránként szólnánk egymáshoz.

Meg kéne már tanulnom beszélni vagy mi...

a kis rohadék...

Van a táskámban egy körte, ami már kb október óta elvan a külső fachban mint a befőtt.. illetve rothad. De félek kivenni, undorító lehet. Persze tudom hogy minél tovább marad bent, annál szarabb lesz a helyzet és annál nagyobb az esélye annak hogy a számológépem, melyet gondolom már belepett a dzsuva, el fog romlani. Hm, ez valahogy tükrözi a hozzáállásomat, meg hogy sokmindent szőnyeg alá söprök (és igyekszem nem pofára esni a buckákban..). Otthagyom a lelkiismeretemben -vagy hol?- azt, ami romlásnak indult, és később félek hozzányúlni. Pedig tudom, hogy minél tovább halogatok valamit, annál büdösebb az ügy és egyre több mindenre van kihatással. Inkább más utat keresek, mintsemhogy direkt akadályozzam meg a bomlást (már október óta írásban számolok margóra, koszinusz-félékhez "ezerbocsinehari-izéé-öööö-nembajhaeztegykicsitkölcsönveszemm" módszerrel csórok számgépet. (Olykor még előny is származhat az ilyesmikből: legutóbb Mr W-től kértem "calc..calt..carl...No I'm okay thanks..cal-cu-la-tor"-t de nem emiatt hagytam benne a körtét a táskámban.) Pedig lehet hogy nem lenne akkora tragédia, ha kivenném. Orrcsipesszel felszerelkezve, vagy nemtudomén. (Három élőlény van amitől sikítórohamot kapok és ebből kettővel tuti szembetalálkoznék..)
UPDATE: külső kényszerre a körte (sic...) engedelmesen távozott, 3m magasról való kirázás által.

a tág lelkiismeret jellemzõi

DSD Pilot vizsga vázlatát írom, jó 12 órája. Fél oldalnál tartok.
Méghogy én, következetlen?! Jóvanna, itt hallgatom a Blankától kapott zenét. Najó, éneklem is. És??? Méghogy nem gondolok a jövőre meg a következményeire - már előre készülök a 2011-es felvételimre, khikhérem magamnak...!
Térjünk vissza a nők helyzetére. Hm, inkább említsük meg a férfiakét is, hogy örüljön holnap a vizsgáztató hapsi. A Spielhózniban van is róla pár sor - meg még van benne 70 oldal amit halaszthatatlanul el kell olvasnom. Igen, kell. Mert kapcsolódik az aktuális lelkiállapotomhoz, azéééé. És az én kis lelkemnek szüksége van egy kis ápolásra. Jaj de nagyon sajnálom magam, én kis szegény melankolikus típus - apropó, Ole Hallesby könyvében van is ennek a jellemtípus hibáinak a orvoslására megoldás! Olvassuk el!... Aztán ha már itt van a kezemben, elolvasom a flegmatikus, a szangvinikus meg a kolerikus típus erényeinek és hibáinak összehasonlítását is. Aztán negyvenkettedszer is megnézem, hogy januárban lesz-e nyíltnap a bölcsészkaron. Meg még elolvasom a tesóm blogját is. Bizonyos értelemben mindenki a tesóm, szal találomra továbbkattintok és olvasok...
Jó, mosmá télleg kihúzom a netzsinórt. Ennél a pontnál tartottam kb 6 sornál. Az eddigi kínkeserves munkába és önsajnálatba belefáradva dobolok az íróasztalon. Aztán beugrik egy dallamrészlet. Még egybe is illik a groove-val. Nem telik el 5 perc és azon kapom magam hogy "full zenekarral" (könyök, csukló, csettintés, basszus, szólam) nyomom az asztallapon - bakker, ezt a dolgot nem lehet valahogy néha kihúzni a konnektorból?!... Holnap meg még matekdoga. Illetve már ma, egészpontosan 5 óra 45 perc múlva. Ötösre kéne írni, mert akkor összejön a 4,6 félévkor, vagyis ötös, ami beleszámít mittudoménhova, és ha nem lesz elég pontom, akkor megintcsak kint fogok állni az esőben egzisztenciátlanul, és akkor majd a magunkfajtákról fognak Pilotvázlatot írni az eljövendő generációk.